Ha esik az eső, akkor ömlik. A potenciális szponzorok hezitálnak, a cégek pedig vonakodnak attól, hogy eSporttal foglalkozó siteokba invesztáljanak komolyabb mértékben. Ez a közeg elrémiszti az érdeklő játékosokat attól, hogy ők is bekapcsolódjanak a különböző játékokat támogató közösségek gyerekes szélmalomharcaiba.

Képzeljétek el, hogy hogy nézne ki, ha egy olyan világhírű sportoló, mint Tom Brady (a New England Patriots irányítója) elkezdené a rugby játékosokat idiótáknak hívni, amiért védőfelszerelés nélkül lépnek a pályára, ezzel romba tiporva az amerikai foci méltóságát. Képzeljük el Lebron James-t, ahogy az európai kézilabdázókon élcelődik, amiért olyan kis labdákat próbálnak meg bedobálni olyan nagy kapukba. Mi lenne ha a Dakar versenyezők azt kezdenék el boncolgatni, hogy mennyire egyszerű a World Championship Rally résztvevőinek az élete négy keréken és jó minőségű utakon. Nem is beszélve az anyósülésen csücsülő navigátorról, akit csak azért tartanak, hogy megmondja, mikor kell balra fordulni.

Miért kell mindennek vagy jónak vagy rossznak lennie? Nincsenek köztes állapotok, vagy nüansznyi kis árnyalt különbségek a játékosok számára. Vagy szeretsz valamit, vagy utálsz, mindennek persze hangot adva amennyiszer csak lehet. Elég nehéz megérteni ennek a hozzáállásnak és viselkedésnek a miértjeit. Kétség nem fér hozzá, hogy ez a mentalitás rossz hatással van az egész eSportra, vagy bármelyik netes közösségre. A legfőbb gond azonban az, hogy annak ellenére, hogy mindezzel a legtöbben tökéletesen tisztában vagyunk, mégsem változik semmi. Így vagy úgy, de megállás nélkül ezt csináljuk.

Az egyik legnagyobb pozitívum az eSport számára, hogy egy nagyon fiatal kezdeményezés még az egész; a közösségeket olyan fiatalok alkotják, akik technikailag tisztában vannak a legtöbb dologgal, azaz haladnak a korral. Ez a legtöbb marketinges számára egy hihetetlen jó célcsoport, főleg ha üdítőitalokat, hardware cikkeket, játék softwareket, zenéket, divatcikkeket szeretnének eladni. Sajnos azonban ez a fiatalság képezi az egész koncepció fonákját is egyben. A serdülő kamaszok értékrendje, türelme és a másik iránt tanúsított tisztelete még nem elég komplex és kiforrott ahhoz, hogy a fent említett két példamondattól igényesebb véleménynyilvánításokat produkáljanak. Aztán ugye itt jön a bökkenő, hogy ki szeretné kockáztatni a pénzét azért, hogy a drágán reklámozott termékei és szolgáltatásai egy esetleges verbális lejárató kampány áldozataivá váljanak. A legtöbb mainstream media ezzel ellentétben odavan az ellentmondásos dolgokért, így vitákat generálhat, amelyben egyre több és több ember fog résztvenni.

Mindazonáltal a "profi" játékosok is néha úgy tudnak megnyilvánulni, hogy ezzel remek okot képeznek a szkeptikusok számára, hogy fejcsóválások kíséretében kijelenthessék: ”Ugye, ugye, én megmondtam. Nézd, milyen gyerekes az egész!” Az érett felnőttekre sosem lesz nagy hatással néhány anonimitásba burkolódzott ingerlékeny tizenéves véleménye vagy beteges kényszerképzete a világról. Talán túl magasra tennénk a mércét azzal, ha azt szeretnénk elérni, hogy virággal a hajunkban, kézen fogva ugrabugrájunk együtt a naplementébe, közben rengeteg okosságot sutyorogva egymás fülébe. Viszont tényleg nagy kérés lenne, hogy fejezzük be ezt a gyerekes viselkedést, és számoljunk el magunkban háromig mielőtt megírunk egy hozzászólást?

2007-et írunk, az emberek toleranciaküszöbe és együttélési szintje pedig történelmi csúcsponton van, hogyan lehet mégis, hogy a fiatal, iskolázott generáció képtelen tiszteletben tartani mások véleményét és értékrendjét olyan jelentéktelen kis szubjektív dolgokban is, mint a videojátékok? Miért nem lehet úgy kifejezni ellenvéleményeinket, hogy kihagyjuk a buliból a személyeskedést, a másik fél inzultálását, aminek egy idő után már érintőlegesen se lesz köze az alapproblémához?

Ha a játékosok tényleg nagyobb figyelemre, TV szereplésre, nagy cégek szponzorációira áhítoznak, akkor elsőként ne szórakozásként álljanak hozzá az egészhez, hanem mint egy komolyabb elfoglaltsághoz, ne adj isten esetleg, mint a sporthoz! Itt az idő megváltozni, az egész csak rajtunk múlik...

A Facebook generáció

Facebook generáció. Tipikusan olyan mai fiatalok gyűjtőneve, akiktől egyrészt nem áll távol a napi szintű interhasználat, illetve anyagi biztonságban és jólétben nőttek fel. Nem szenvedtek semmiben hiányt, így abban az illúzióban éltek, hogy a világ tartozik nekik. Legalábbis eddig... Az úgynevezett internetgeneráció munkába állítása és motiválása jelenleg komoly gondot okoz a munkáltatóknak – derült ki a PricewaterhouseCoopers által végzett felmérésből. Ez elsősorban a generációk közötti felfogásbeli különbségekből adódik. A The Economistban megjelent tanulmány szerint a menedzserek 60 százaléka küszködik hasonló problémákkal.

Azonban ami az internetgenerációt illeti, a vélemények és a táborok megoszlanak. Egyesek úgy vélik, hogy a mai fiatalok sokoldalúak, rugalmasak és motiváltak, egyszerűen tökéletesek a jelenlegi gazdasági krízisben. Mások szerint viszont a neten lógó kölykök önimádók, elkényeztetettek, hadi lábon állnak a helyesírással, és túl sok időt vesztegetnek a messengerezéssel, valamint Facebook profiljuk ápolgatásával.

Az "internet szülöttei" és a cégvezetők között feszülő konfliktus jól ismert a szakértők számára, akik számos közgazdasági könyvben is írnak jelenségről. A személyi számítógép képernyője előtt felcseperedett generáció túlságosan bízik saját erejében, mindent megkérdőjelez, amit tanult, mániákusan igyekszik saját megoldásokat kitalálni, a munkára pedig nem úgy tekint mint pénzszerzési lehetőségre, hanem személyes ki/beteljesülésének eszközét látja benne. Egyszóval a munkaadók nehezen kezelhető generációval állnak szemben, melynek tagjai igénylik, sőt követelik a folyamatos visszajelzést. A videójátékok világához szokott tinédzserek előre tudni kívánják szakmai előmenetelük minden fázisát és a pontos célkitűzéseket.

A "Y messenger generáció" másik fontos tulajdonsága a gondtalanságból adódó lazaság. Ők anyagi biztonságban és jólétben nőttek fel. Nem szenvedtek semmiben hiányt, így abban az illúzióban élnek, hogy a világ tartozik nekik, ezért mindent a rendelkezésükre kell bocsátania. Na de hogyan lehet enyhíteni a cégvezetők és a Facebook-generáció közötti konfliktust? Csakis kompromisszum által – állítják a szakemberek.

A fiataloknak le kell mondaniuk túlzott elvárásaikról, a vezetőknek pedig lazítaniuk kell a vezetési stílusukon, és bizonyos engedményeket kell tenniük. A fiatalok a modern munkapiac nélkülözhetetlen elemei, ők jelentik azt az emberállományt, melyre a jövő cégei támaszkodni fognak. Így a munkáltatóknak nincs más választásuk, mint a megfelelő eszközökkel motiválni és a vállalathoz hűséges alkalmazottat nevelni belőlük.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a hetvenkedő tinédzsereket lehűtötte a gazdasági világválság. Eleinte nagy mellénnyel jelentek meg az állásinterjún, úgy viselkedve, mintha ők tennének szívességet alkalmazójuknak. A gazdasági válság észhez térítette őket: míg azelőtt több munkahely és állás közül is válogathattak, a gazdasági recessziónak köszönhetően pillanatnyilag a munkanélküliség fenyegeti őket.

Minden hátránya ellenére azonban az internet-generációnak jelentős szerepe lesz majd a válság hatásainak enyhítésében. Azért, mert jellemző tulajdonságuk a rugalmasság. Több projekten is képesek egyszerre dolgozni, és hajlandóak lakhelyet változtatni, ami egy középkorú családos alkalmazott esetében komoly problémát jelent.

A kanadai Don Tapscott, több mint két éven keresztül kutatta 12 ország '78 és '94 között született fiataljait. 8000 mélyinterjút követve rajzolta meg az internet-generáció portréját. Szerinte a Facebook-generáció az első igazán globális generáció. Tagjai okosabbak, gyorsabbak és sokkal toleránsabbak az őket megelőző generációk egyedeihez viszonyítva. Képesek önszervező módon átalakítani a közéletet és a társadalmi intézményeket. Például nekik köszönhető, hogy az amerikai elnökválasztási kampány a YouTube-ra költözött.

Tapscott határozottan cáfolja azt a feltevést is, miszerint a videójátékoknak vagy az internetnek köszönhetően a fiatalok elvesztették volna a gondolkodás képességét. Épp ellenkezőleg, a tévé generációjához tartozó szüleikhez képest sokkal intelligensebbek. Előbbiek ahhoz vannak szokva, hogy egyszerűen befogadják a tévé által továbbított információt, a fiatalok azonban a világháló segítségével előássák azt. A kanadai üzletember állításait igazolják azok a pszichológiai kísérletek, melyek során bebizonyították, hogy a számítógépes játékokat gyakorlók a valós életben sokkal gyorsabban dolgoznak fel komplex vizuális ingereket.

A Facebook generáció 8 alaptulajdonsága Tapscott szerint:

- nyitottság
- szabadságvágy
- személyes tárgyaik egyediesítésére való hajlam
- kíváncsiság és fokozott megfigyelőképesség
- gyorsaság és operativitás iránti igény
- szórakozva tanulás és dolgozás
- együttműködési hajlam
- fogékonyság az újdonságok és az innovációs tevékenységek iránt